Füge - nálunk is megterem

Egyike a legősibb kultúrnövényeknek. Gyakran esik szó róla az Ószövetségben, amely a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az "ígéret földjének" legfőbb kincsei közé sorolja.
Története
Később, a római történelemben fordul gyakran elő; Romulus és Remus, Róma későbbi két városalapítója egy fügefa árnyékában szopta a farkasanya tejét. A szárított füge a római légiók katonáinak fontos útielemózsiája, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik.


A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is, ahol olcsó néptáplálék, aszalják, és bort is készítenek belőle.
Fő termőhelyei jelenleg Franciaországban, Spanyolországban, Törökországban, Kaliforniában vannak. Dél-Bulgáriában és Jugoszlávia melegebb tájain koronás fákból álló ültetvényeket létesítenek belőle, sőt adott körülmények között el is vadul.
Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzők eltérően ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén kerültek el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor csak a fügegyümölcsöt hozták el a kereskedők, de a termelésével még nem foglalkoztak. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal népesítették be.
Dr. Jeszenszky Árpád, a füge életmódjának legkiválóbb hazai ismerője erről a következőket írja: "Hazánkban a legöregebb fügebokrokat a Gellérthegy déli lejtőjén, a szálloda felett, közel a Szabadság-szoborhoz találhatjuk.
-15 °C-nál nagyobb hidegben ágai a földig lefagynak, de aztán mintha semmi sem történt volna, újra kihajtanak, elpusztíthatatlanok. Sajnos, egy lefagyás után csak három év múlva teremnek, feltéve, hogy újabb fagy nem éri őket. Különben gyümölcseiket senki sem élvezheti, mert a járókelők éretlenül leszaggatják."
Szerte az országban, sokfelé termelik: Buda-vidék, Szentendre, Tihany, Badacsony, Pécs, Esztergom, de még Szabolcs megye is otthont adott ennek az édes jövevénynek.
Hűvösebb klímájú vidékeken is előfordul. Sussexben Sir Thomas Becket, II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben hat fügebokrot ültetett, és ezek még ma is teremnek.
A fügenövény egyébként népes családból származik. Közeli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve is a Ficus-ból ered, akárcsak az angol 'fig' és a német 'Feige'.
TermesztéseA füge 3-4 m magas bokrot nevel, amelynek arasznyi zömök törzse és szétterülő, laza koronája van. Levelei nagyok, öblösek (ezért látszottak alkalmasnak az "illetlen" testrészek elfödésére). Virága különös, ún. serlegvirágzat, ami leginkább egy diónyi bimbóhoz hasonló. Ez meghúsosodik, és 5-8 cm átmérőjű, zöld, barnás vagy lila, belül pirosas gyümölccsé érik.
Féltrópusi növény, amelyet - ennek megfelelően - meleg, napsütötte, szélvédett helyre, délre néző falak elé kell ültetni.
A talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban - mint vendégnövénynek - mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, a trágyát és a gyomtalanítást. Tartós szárazságban öntözni is kell, mert különben gyümölcsei aprók maradnak, sőt lerúgja Őket.
Kétéves, gyökeres növényeket ültessünk, mert ezek erednek meg a legbiztosabban. Az őszi ültetésű csemetéket alaposan öntözzük be és kupacoljuk fel földdel. Házilagos szaporítása is igen egyszerű: porbujtással minden lehúzott vesszejéből gyökeres növény lesz. Tömegesebben fásdugványozással is szokták szaporítani.
A kiültetett csemetét az első évben hagyjuk szabadon növekedni. A második év tavaszán a vesszőket a föld színéig visszavágjuk, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítjuk ki a részarányos bokrot, illetve a déli falhoz simuló sövényt. Az egészséges fügebokor a későbbi években sok új hajtást nevel. Ha ezek sűrűn állnak, akkor megritkítjuk őket, és a száraz ágakat tőből kimetsszük. Ha a vesszők visszafagynak, akkor a száraz részeket lombfakadás után vágjuk le.
A fügebokor a telepítés utáni 3-4. évben kezd el teremni. Az éves vesszőkön a rügyek későn, május közepén fakadnak ki, és ekkor már rajtuk vannak a kis fügék ("fügét mutatnak"). Többek között ezért se szabad a fügebokrot visszametszeni, mert akkor a termést metsszük le! Az áttelelt kis fügék augusztusra érnek be. A nyár folyamán azonban az új hajtás levélhónaljában is fokozatosan megjelennek a gyümölcskezdemények, amelyek októberig - ha hosszú és meleg az ősz - ugyancsak beérnek. 1983-ban például mind az első, mind a második termés bőséges volt. A be nem érett második termés a tél folyamán a hajtásokról lehull.
A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. A gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak.
A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik. Ezek virágja megporzásra szorul, és ezt egy roppant apró rovar, a fügedarázs végzi el. Megtermékenyítés hiányában a termés éretlenül leesik a bokorról. Nálunk azért nem lehet az egyébként értékesebb szmirnai fügét termeszteni, mert a fügedarázs nem viseli el a mi hideg teleinket.
A fügének alig van kártevője és betegsége, tehát rendszeres növényvédelemre nem szorul.
Annál inkább kell ügyelni arra, hogy a termést viselő vesszők el ne fagyjanak, mert bizony a növény minden része fagyérzékeny, és -15 °C-nál hidegebb idő esetén a takaratlan fügebokrok súlyos fagykárokat szenvednek.
Ezért lombhullás után a fiatal bokrokat vegyük körül kukoricaszárral, náddal, szalmával, és az ágak közét töltsük meg falombbal. Az idősebb, terjedelmes bokroknál ez nagy nehézséget jelent, de nem is annyira szükséges. Tavasszal, a fagyok elmúltával a "télikabátot" vegyék le a bokorról.

Gyógyhatása:

Nemcsak kellemes gyümölcs, de rendkívül elősegíti az emésztést. Hűsít, és jó hatással van a légzőszervekre, a gyulladásos emésztő szervekre, valamint csökkenti a vérzékenységet. Nagymennyiségű B vitaminja jótékonyan hat az emésztésre és az idegekre.
Meghűlésre:
Csillapítja a légzőszervekre ható ingereket meghűlés esetén, valamint gyógyítja a gyulladásos megbetegedéseket.
Elősegíti az emésztést:
A füge igencsak rostos gyümölcs. Apró magjai lehetővé teszik a bél számára a könnyű továbbjutást a kifejtett féregszerű mozgás következtében. Ez azonban kevés lenne az emésztés serkentéséhez. A táplálék jobb felszívódását a B vitaminok tartalmának köszönheti.
Székrekedés:
Rosttartalma elősegíti a féregszerű mozgást, így székrekedés esetén is kitűnő hasznát vesszük a fügének. Különösen az egyhangú táplálkozás következtében lelassuló bélműködésre van ösztönző hatással. Amint ugyanis a gyomorba kerül a massza, olyan hatást vált ki, ami serkenti a gyomor működését. A lendületet kapott gyomor hat a májra, és az epére, valamint az egész emésztő rendszerre.
Szív és máj:
A szív egyenletesebb működésére a füge azért van jó hatással, mert rendkívül sok káliumot tartalmaz. Szabályozódik a szívverés, valamint csökken a vérnyomás.
A máj működésre is serkentőleg hat a füge kálium tartalma, különösen akkor ha a téli egyhangú táplálkozás folytán nem jut elég ásványhoz a szervezet. A kálium hozzájárul a vér savtalanításához, így az egész szervezet felélénkülhet a füge fogyasztása következtében.
Idegnyugtató:
A füge ásványtartalma nemcsak a szívre, de az idegekre is nyugtatólag hat, amihez a szív és az idegrendszer kalciumtartalma is hozzásegít. Serkenti az anyagcserét és a sejtek ellátását.
Gyomorégés:
A gyomorégésre inkább fügelét használjunk. Az elgyötört gyomor munkáját a füge fehérje és szénhidrát összetétele serkenti, s ugyanezt a hatást váltja ki a vékonybélben is. Magnézium tartalma elősegíti a szénhidrát és a fehérje emésztését.
Prosztatapanaszok:
Cink tartalmának köszönhető, hogy a füge pozitívan befolyásolja az ivarmirigy és a szaporodó szervek működését. Emeli a spermák számát és gyógyítólag hat a prosztata panaszokra is. A gyulladás gyógyítása az A vitaminnal együtt történik.
Elkészítési mód:
Ha rendelkezésünkre áll a friss füge, legjobb ha azt fogyasztjuk. Ha gyümölcsléként fogyasztjuk pépesíthetjük lemezvágóval, jellegzetes gyümölcsöt válasszunk mellé, amelynek a füge emeli a cukortartalmát.
A szárított gyümölcsöt, ha nem kúraszerűen fogyasztjuk, szintén használhatjuk édesítőnek. Pépesítve azonban akár tejjel, akár más gyümölcslével bármikor kitűnő, és ne feledjük, milyen lökést adhat a májunknak, szívünknek sav-lúg kiegyenlítő munkájával.
 

Ilyen zsákocskákat készítek levendulával töltve.

Fogj pasit levendulával!

Ha jót akarsz magadnak, és ez a jó történetesen egy pasi, akkor válassz levendulaillatot – kutatások szerint ugyanis a férfiak nagyon kedvelik ezt a harmonikus illatot.

Persze elsőként nem ez jut eszünkbe a finom illatú, lila színű növényről, sokkal inkább nyugtató hatása és nagymamánk felszólítása, miszerint: „Nem tudsz aludni? Tegyél, lányom, a párnád alá egy kis levendulát, és reggelig húzod majd!”

A levendulát elsősorban illóolajáért, annak egészségünkre, hangulatunkra és környezetünkre gyakorolt jótékony hatása miatt szeretjük, de a lakás díszeként sem utolsó. Ám a levendula nemcsak szép kerti virág, de mint gyógynövényt és fűszernövényt is felhasználhatjuk. Hatása: nyugtató, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, étvágyjavító, epehajtó és vízhajtó.

Mire használd?

1. Ha szeretnél jól aludni, akkor tegyél a párnád alá akár frissen, akár szárítva, és máris pihentebben ébredsz reggel.
2. Ha egy fárasztó nap után felfrissülésre vágyunk, csepegtessünk levendulából nyert illóolajat egy párologtatóba, vagy vegyünk egy jó forró levendulás fürdőt.
3. Az egészségünkre is jó hatással van: csökkenti az idegfeszültséget, a szívpanaszokat, de a szédülés és a migrén ellen is hatékony. A belőle kivont illóolajból kockacukorra csepegtetve enyhíti a gyomor- és szívpanaszokat.
4. Ha fáj a fejünk, dörzsöljük be a halántékunkat vagy az orrtövet levendulaolajjal, gyulladásra pedig készítsünk borogatást a virágából.
5. A szekrényben a molyok elriasztására is alkalmas.
6. A szárított virágból készült levendulás cukrot használhatjuk süteményhez vagy nyári jegesteához.